Az érem két oldala

Mint tudjuk mindennek 2 oldala van ez a kis fülecske ezt mutatja be.

Van az én oldalam aki úgy látja a világot mint egy hihetetlen sebzett áldozatott aki ,az ember önzőségének és egojának áldozata.

Mi emberek is ilyen sebzettek és elveszetek vagyunk a saját önzőségünkben. Miért sanyargatjuk magunkat hanem jó? Miért maradunk egy olyan kapcsolatban, ahol nem érezzük jól magunkat? A válasz egyszerű ,mert csak azt nézzük mi lesz velünk később és közben marcangoljuk szét önmagunkat. Bele kényszerítjük saját magunkat olyan helyzetekben amiket eltudunk kerülni.

Kiléptem egy bántalmazott kapcsolatból ,ahelyett hogy elkerültem volna. Most már látom lehetett volna jobb is. De talán akkor most nem itt írnám a soraim . Minket embereket mi vesz arra rá hogy bántsuk a másikat? Miért ítélkezünk? Tényleg elkerülhettem volna a sorsom? Nem tudom csak azt tudom, hogy most itt ülök írom a sorokat és azon gondolkodom mivel érdemeltem ki ezt az élet utat?! 

Minél több sebet ejt rajtam az élet annál erősebbnek és határozottabbnak érzem magam ahhoz, hogy tudjam mit is akarok az életben. Jelenleg azt, hogy vissza kapjam a gyerekeim. Ami felé jól is haladok. Már nem érdekel mennyien aláztak meg mennyit bántottak , már csak az érdekel , hogy a célom felé haladva kitartsak.

Egy egy bántalmazást elég nehezen éltem meg. Mindig magamat hibáztatva marcangoltam belülről a lelkem. Bocsánatot kértem még ha valahol tudtam, hogy nem is az én hibám.  Igyekeztem segíteni rajta , mellette elhanyagoltam magamat és csak arra gondoltam meg kell mentesem őt és a családomat . Nem lehetek elvált, nem ezt az értéket kaptam. Görcsösen küzdöttem valamiért ami tönkre tett. Mai napig fáj, hogy nem tudtam megmenteni. De már tudom ennek így kellett lennie.

Illetve van a rideg valóság, hogy a világ valóban nem miattunk szenved hanem mert ez a természet adottsága, mi csak  rá teszünk az ön puszitásra .

Nézzük a másikm oldalt, aki mit gondol akkor mikor bele törődik abba ,hogy a másik ezt az ön sanyargatást élvezi. Tudatában van annak, hogy a másik az miatt marad vele és pusztítja magát, mert elhiteti vele, hogy nem kap jobbat. Nem engedi, hogy tovább lépjünk. Hisz neki ez jó.

Milyen gondolatok járnak a fejében? Olyanok mint például ,hogy ha elmenekül az áldozata akkor, ki lesz aki róla gondoskodik aki, vele foglalkozik mindkét személy máshogy éli meg . Egy bántalmazó személyben mélyen rejtett sebek vannak amik sajnos felszínre törnek és bár ő úgy látja és gondolja, hogy áldozata megérdemli még is bűntudatot érez a tettéért. Abban az adott pillanatban nem lát nem hal csak cselekszik. Egy hangos szó , egy rossz gesztus elég gyorsan ki tudja váltani azt a bizonyos agressziót és közben mi az áldozat nem is tudjuk mi zajlik le benne.

Egyszer mikor megkérdeztem a volt férjem mit érez ilyenkor a válasza csak ennyi volt: - Elsötétül minden előtte ,adrenalint kap nem lát nem hall nincs külvilág csak dühe és az, hogy kényszert érez arra, hogy üssön. 

Rengetegszer próbáltam segíteni rajta, kerülni a vitákat mert tudtam ő egy beteg ember. akin mind addig nem tudok segíteni míg ő nem akarja.