Sztorira Fel!

2021.11.19

Ebben a linkben az épp aktuális ,rá faragtam vagy épp mellé fogtam sztorikat olvashatjátok.Párkapcsolatról és épp barátságokról,válásról emberi tulajdonságokról.Na meg a lelék útvesztőiről.

Éreztétek már azt, hogy féltek a szerelemtől ?

Az utóbbi időben elég sok alakalom volt mikor ezt éreztem. Félek szeretni és félek szeretve lenni. Félek nyíltan beszélni arról mit is érzek valóban. Talán az elmúlt időszak csalódásai vagy talán a zátonyra futott házasságom. Nem tudom ,de őszintén nem is szeretném tudni mi az oka. Jelenleg elvegetálok magamnak és jól érzem magam a bőrömben ,élvezem. Feszegetem a határokat, provokálom a köznépet és ezzel jól elvagyok. Meddig lehet ez igy jó az se érdekel...Eljutottam arra pontra mikor nem érdekel mások véleménye csak az ,hogy én jól érezem magam. Mióta nincsnek a gyerekek velem azóta bizony néha tettem olyat amire nem vagyok büszke. Játszottam férfiak érzelmével ahogy ők tették velem...Voltam hirtelen fellángolásból szerelmes aztán össze zavarva vele mást, fejvesztve menekültem belőle...Néha magam se tudom mi lenne jó. De jelenleg ez igy jó egyedül érzelmek nélkül. Így nem fáj...na meg talán már nem is tudom mi az hogy szerelem...De néha csak arra vágyom mint a filmekben, mostanában amúgy is elég érdekes a film világ amiben elveszek...Pl Csókfülke vagy Miután... vagy éppen a Szürke ötven árnyalata trilógia  valami ilyesmire vágyom én is. Séta a Sugovica partján bohóckodni ,hemperegni a homokban és élvezni a pillanatot...Ááá ez mind olyan ami max a filmekben létezik. Kihalt a romantika, rohan a világ nem tudunk egymás mellett kikapcsolni. Hol van az a macsó férfi aki egy nőt a tenyerén hordoz, nem kell ajándék nem kell drága út valahova csak az hogy merjen szeretni vagy is inkább azt kimutatni. Összességében csak legyen férfi...

Véleményeteket nyugodtan írjatok meg emailben...Nektek milyen az a bizonyos szerelem?

 Az erőd ami át törhetetlen

Az elmúlt időben olyan csalódások értek az emberi kapcsolatok terén, hogy felépítettem egy olyan falat amit jelenleg még senki nem tudott át törni. Több próbálkozásom volt már arra, hogy kapcsolatot kezdjek nem sikerült. Volt egy időszakom mikor csak kalandokra vágytam, kötetlen szexre. Volt olyan mikor fix partnerem volt érzelmek nélkül. Úgy voltam vele, nem kell más. Viszont most már egyre jobban vágyom a szerelemre, arra az önfeledt érzésre, mikor valaki szeret és szerethetek. Az elmúlt időben rájöttem, hogy saját magammal küzdők a belső énnel, ami nem engedi, hogy valakihez kötődjek, hogy valakit szeressek. Amíg ezt nem küzdőm le addig nem fogom megtalálni a szerelmet. Életem során 2 ember volt akibe szerelmes voltam. A volt férjem és egy olyan ember aki az elmúlt 1,5 évemben benne volt. Talán még őt se engedtem el és reménykedem abban, hogy újra életem része lesz. Az ő iránta érzett kötelék még mindig szoros. De remélem, hogy ő most valahol boldog és jól van. Sok kérdés van bennem és az a fajta ember vagyok aki szereti szemtől szemben is tisztázni a dolgokat. Vele ez nem történt meg, nem hagyott esélyt annak, hogy megvédjem magam másokkal szembe. Nem tudtam a szemébe nézni mert nem engedte. Talán tartott attól, hogy az igazság fájna. Ezek a falak miatta épültek fel. Hisz az amit ő okozott fájdalmasabb volt mindennél. Erős vagyok és felálltam. De őt soha nem felejtem el. Mindig fontos lesz számomra és mindig is a szívembe lesz. Azt mondják minden csalódás egy kapcsolatban egy lecke és az út az igazi felé.

Az életembe bele csöppent valaki akivel olyat éltem meg, mintha egy romantikus filmben lennék. Talán neki sikerülhet ledönteni falakat. Megnyíltam felé, bár a napokban azt érzem eltávolodik. Nem tudom mit rontok el vagy hogy egyáltalán én rontom e el? Annyi érzés kavarog bennem mostanában, hogy néha elfáradok benne. Kételyek ,kérdések. Lezáratlan érzések...mikor fogom azt érezni, hogy nincsenek falak és újra szeretek nem tudom, de ha ez a pillanat eljön, hiszem hogy olyan lesz mint egy filmben happy and a vége...