Buktatók

2021.11.18

Az életben mindig vannak olyan szakaszok amikor úgy érezzük elbuktuk a harcot. Még is újra fel állunk és csatába szállunk. Van az a rendszer amit nehéz legyőzni de nem lehetetlen, hisz a háborúban is vannak menekülő utak, hát ebben a rendszerben is vannak kiskapuk. Miért csinálom? Talán mert azzal, hogy megosztom a történetem és az utam segíthetek másoknak is. Soha nem tudtam az élethez negatívan állni ahányszor elestem annyiszor álltam fel és kezdtem újra és újra. Most is így van az elmúlt 1,5 évem alatt olyan harcokat vívtam önmagammal is és másokkal amihez lelkileg sok erő kellett. Volt, hogy bosszúból akartam cselekedni volt, hogy egyszerűen csak dacból. De mindig sikerült ezekből a negatív érzésekből átformálnom a gondolataim és inkább elengedni őket, mert az nem én lettem volna. Életem legnagyobb harcát vívóm most, hisz a gyerekeim nincsenek velem. Egyedül küzdők minden egyes nap. Semmi mást nem szeretnék csak azt, hogy a gyerekeim velem legyenek. Küzdők egy olyan kiaknázatlan rendszerrel ami nem azt a célt szolgálja ami valóban a dolga lenne. Bekerülni egy gyámhatósági rendszerbe úgy, hogy te kérsz segítséget és helyette téged támadnak, elég nehéz megvédeni magadat és a szeretteidet. Miközben az lenne  a dolguk, hogy a gyermekek jogait és jólétét védjék csak sérülést okoznak nekik. Hisz azzal, hogy egy anyát elszakítanak a gyermekeitől nagyobb törést okoz mint bármi más az életben nekik. Míg mások gyermekei tényleg veszélyben vannak egy bántalmazó alkoholista és drogos szülőktől addig az én gyerekeim úgy voltak nevelve ahogy kellett. Okosak, jól neveltek vidámak, és kiegyensúlyozottak voltak. Mosolyogtak, hisz minden egyes nap elmondtam nekik mennyire szeretem őket. Szeretettben voltak nevelve, olyanban amiben nekem nem volt részem, hogy egy anya szeressen. Mindig mindenről őszintén beszéltem velük. Egymás előtt nem volt titkunk soha. Amit én láttok és tapasztalok ezzel az állami rendszerrel az igen csak filmbe illő. Nulla kommunikáció ,idő húzások és persze külső ráhatások. 2021. Május 11-e óta nem történt érdemleges eljárás, se egy meghallgatás arról mi is volt valójában vagy, hogy mit kell tennem, hogy vissza kapjam őket mik a feltételek. Én kerestem őket többször telefonon és 1x személyesen. Mit ne mondjak a stílus az igen érdekes volt ahogy beszéltek. Persze mindenről van hangfelvétel és elég sok bizonyíték arra ,hogy hibáztak. Vissza élnek a hatalmukkal. Közre játszik az is, hogy vannak olyan személyek akik azt várják mikor bukom el. Elsősorban szülő anyám, akiben egy csepp anyai ösztön nincsen, csak bosszú vágy arra, hogy megszületem szerinte az élete nagy hibája vagyok és míg él nekem nem lesz nyugalmam. Mikor ezeket a szavakat 12 évesen a fejemhez vágta ott törtem össze és döbbentem rá soha nem leszek neki elég jó bármit is teszek. Talán ezért lettem annyira erős és talpra eset NŐ, mert én jobb akartam lenni mint ő és jobb is vagyok, hisz míg ő múltban rekedt addig én a jelennek és jövőnek élek. Ő bosszúból cselekszik. Ha kimaradt volna az életemből ami 1,5 éve újra az enyém és miénk volt már rég vissza kaptam volna őket. De helyette kapott az alkalmon ,hogy még egyet belém rúgjon. De már nem fáj...Nem fáj az ha bánt, mert én annál tisztább lelkiismerettel rendelkezem, mint ő. Hiszek sorsban és a karmában az élet rendez helyettem. Nekem pedig csak ki kell várjam az időt, amikor újra önfeledten boldog lehetek a négy csodálatos gyermekemmel. Ezt a rendszert úgy ahogy van megfogom buktatni. Hamarosan eljön az ideje ,hogy nyilvánosságra hozzam ezeket a dolgokat amik a kezemben vannak. Lezárás képen még annyit, hogy nincs az az élethelyzet amiből ne lehetne újra fel állni. Kitartás, türelem és bátorság! Köszönöm ,hogy elolvastad. Várom üzenetben azokat az anyákat akik hasonló cipőben vannak én mellettük vagyok és segítek!