Reálisan a mindennapokban...

2021.10.24

Hol is kezdjem? Hirtelen annyi mesélni és írni valóm lenne, hogy nem tudom eldönteni mivel kezdjem. Egy ideje nem foglalkoztam a blogommal nem éreztem azt, hogy itt az idő és leírjam az elmúlt időszak történését. A mai társadalom ítélkező és abszolút nem lát tisztán egy adott helyzetben. Hónapok óta szenvedek mióta haza kellet jöjjünk németből. Oda kint jól éltünk és éltünk szerető közegben egy boldog családként. Voltak hullám völgyek, családi össze zörrenések, de melyik egészséges családi kapcsolatban nincsenek?! Megtudtam milyen az anya - lánya kapcsolat és milyet szeretnék én majd a jövőben a lányaimmal. Az a 2 hónap tanított és formált. DE sajnos vannak akiknek az elmúlt időszakomban lévő sikerek szúrták a szemüket és sajnos az egojukat is. Ennek következtében kellett haza jönnünk. Bizony itthon megtörtént az ami miatt most olyan mély érzelmi és lelkiválságban vagyok, hogy talán ilyenben még nem is voltam. Küzdők egy rendszerrel, ami nem az igazság oldalán áll és nem az anya mellett aki csak tiszteségesen szeretné nevelni a gyerekeit. Milyen világot élünk ahol elég pár telefon és vizsgálat nélkül ki emelik a gyerekeket? Milyen világ az ahol olyan ember szava érvényesül aki maga se nevelt gyereket mert nem tudta ezt megtenni? Milyen világ az ahol az agresszív apa mellett áll a rendszer, míg az áldozat anya egyedül maradt?! Ezen a rendszeren fogok én lyukat találni és ez ellen a rendszer ellen fogok én harcolni és igen is megmutatni, hogy nincs nem szabad feladni. Nehezen írom a sorokat ,hisz próbálok nem személyeskedésbe átmenni. Nem könnyű hisz annyi düh van bennem és fájdalom amit ember nem tud elképzelni. 2021.05.11. a nap amit soha nem fogok elfelejteni, felborult az életem. Egyedül kell küzdenem azóta nem csak másokkal ,de önmagam démonjaival és lelkemmel. Azóta sokszor nem tudtam jó döntéseket hozni. Tettem olyat amire nem vagyok büszke. Menekültem önmagam fájdalma elől a veszteségtől amit azzal okoztak hogy kiszedték a szívem 4 darabját. De most itt vagyok, szépen lassan haladok. Megtanultam türelmes lenni, kivárni mindenre a megfelelő időt és úgy cselekedni. Megtanultam a határaimat meddig feszegethetem. A céljaimat nem feladni hanem tovább küzdeni mind az mellett a rossz mellett amiben a jót kell kihozzam. Most itt ülök egyedül a laptopom előtt és azt csinálom amit szeretek és amihez értek írok és csak írok. Bízva abban ,hogy ezzel nem csak magamon de másokon is segítek. Egy lány ,egy anya ,egy nő aki küzd egyedül és senkire nem számíthat. Elengedtem a felszínes barátságokat, akik megloptak ,hazudtak, és megaláztak. Szereztem újakat akik azóta is mellettem vannak. Tovább álltam egy ismeretlen városba, ismertelen embereket engedtem bizalmamba és engedtek bizalmukba . Imádom a munkám, a város látványa hihetetlen, energia bomba. Lelki nyugalom és egy csepp varázslat...Itt kezdődik minden újra és nem tudom még hányszor kell majd újra kezdenem ,de már nem félek. Fogadjátok szeretettel és rengeteg új írassál a blogomat. Ami most jön az csak a kezdet valamifelé ami ennél csak jobb lehet...